Ayrton Senna különleges techikája

 

Úgy döntöttem, elindítok egy cikksorozatot, amelyben versenyzők vezetéstechnikai megoldásait fogom elemezni. Szeretném azokra a vonatkozásokra felhívni a figyelmet, amelyekből tanulhatunk gokartversenyzőként. Erősen támaszkodom majd a korabeli írásokra, a versenyzők, szakértők, vezetéstechnikai elemzők véleményére, kiegészítve azokat a saját gondolataimmal, magyarázataimmal. Videókat is igyekszem keresni a szemléltetéshez. Akikről nincs ilyen jellegű elemzés, náluk csak igyekszem felnyitni az olvasóim szemét, mit is látunk pontosan. Elsőként Senna érdekes gázpedálkezelését vettem górcső alá.

Stewart összeveti Clarkot és Sennát

Jackie Stewart mondata híressé vált: “ne adj gázt addig, ameddig nem vagy biztos benne, hogy nem kell elvenned”. Véleménye szerint Jim Clark volt a leggördülékenyebben vezető versenyző, de ő maga is ezt az utat követte, akárcsak Niki Lauda vagy Alain Prost. De mi a helyzet a háromszoros világbajnokkal?

“Clark még gördülékenyebb, még simább volt, mint Senna. Ha megnézed Sennát, amint bemegy egy kanyarba és ott befordul, állandóan rálép a gázpedálra és lekapja a lábát a pedálról. Clark és Prost nem tesz ilyet, éppen ezért Prostot közelebb tenném Clark stílusához” – mondta egy interjúban Stewart.

John Watson döbbenten figyelte a brazilt

1985-ben Brands Hatchben John Watson épp levezető körét teljesítette, és a belső íven elengedte Sennát a Druids kanyarnál, ami egy jobbos visszafordító. Az ő észrevételei következnek: 

“Szem- és fültanúja voltam valaminek, amit addig soha nem láttam, amit addig soha meg nem csinált senki egy versenyautóban. Olyan volt, mintha négy keze és négy lába lenne. Fékezett, visszaváltott, kormányzott, pumpálta a pedálokat és az autót hajszálra azon a határon tartotta, amikor még éppen uralni tudta. Mindez két másodpercig tartott. Amikor már beállította az autó sebességét és a megfelelő sebességfokozatba tette a váltót, akkor megpróbálta a turbónyomást szinten tartani. A turbónál ugyanis, ha leveszed a lábad a pedálról, pillanatok alatt elmegy az erő. Ekkorra a pályának arra a pontjára került, ahol már kizárólag a kanyarra akart koncentrálni, semmi mással nem akart foglalkozni. Ott aztán olyan arroganciával fordította be az autót, amitől elkerekedett a szemem! Majd keményen a gázra lépett és a kocsi átszáguldott a kanyaron. Sosem láttam még senkit turbómotoros autót így vezetni.”

Nem csupán ezzel emelkedett ki versenyzőtársai közül…

Dick Bennetts, Senna Forma 3-as csapatfőnöke kognitív, mentális adottságait méltatta.

“Személyes meggyőződésem, hogy sikereinek javarészt az összpontosító képessége, a koncentrációs ereje a titka. Ha az ember az agyát ráállítja egy dologra, azt véghez tudja vinni. Teljesen elszánt volt, megszállottja a versenyzésnek, és ehhez nagyfokú összpontosító képesség, hallatlan tehetség is társult.”

A fenti idézetek Christopher Hilton: Ayrton Senna a Forma-1 géniusza című könyvéből származnak.

Mi célt szolgált az a trükkös, pumpáló mozdulat?

Senna gázpedálkezelése tökéletes ellentéte Stewart megállapításának. Watson ellenben magyarázatot adhat arra, miért is pumpálta a gázpedált: azért, hogy fenntartsa a turbónyomást. Más elméletek viszont szintén napvilágra kerültek. 

Az egyik, hogy Senna legelső gokartja “bináris” gázpedállal rendelkezett, vagyis két állása volt: teljes gáz, vagy semmi. Senna ahhoz, hogy fenn tudja tartani a kétütemű motor fordulatszámát – a kétütemű motorokról tudni kell, hogy alacsony fordulaton igencsak erőtlenek -, elsajátította azt a technikát, hogy egy korai, farolós kanyarodás után gyorsan irányba állította a gokartjának orrát, majd a gázpedál magas frekvenciájú pumpálásával tartotta a fordulatot a kigyorsításra. Ez a technika jól megfigyelhető a régi gokartos felvételeken, és a Bercy Stadionban 1990-ben rendezett gokartverseny felvételein is. 

Senna pumpáló gázadagolása nemcsak a turbómotoros autókra vonatkozott. Az 1992-es Dél-Afrikai Nagydíj első köreiben készült videón ugyancsak tökéletesen tetten érhető, pontosabban meghallgatható ez a technika. Sajátos gázadagolása tehát Senna egész pályafutását végigkísérte, és talán legjobban az a Suzukában készült videó mutatja be, hogy mennyire gyorsan szurkálta a gázpedált, amin egy Honda NSX-et terelget.

Rajt Dél-Afrikából:

Rajt a Hungaroringről a jellegzetes tánccal a gázpedálon, különösen az utolsó két kanyarban:

Senna az NSX volánja mögött:

A fék benyújtása a kanyarba

Ahhoz, hogy pontról pontra megértsük a vezetését, ismét John Watson szavaira támaszkodom. Először is, Senna fékezett, visszaváltott, kormányzott. Vagyis Senna benyújtotta a féket a kanyarba. Ez ma már egyáltalán nem meglepő, azonban a korai beszámolók szerint nem sokan éltek ezzel a technikával. 

Annak előnye, hogy a fékezést nem kizárólag egyenes vonalban hajtotta végre az, hogy magasabb sebességet tudott bevinni a kanyarokba, később érte el a kanyar minimális sebességét, nem lassította túl a bejáratot.

Kormányzott, pumpálta a pedálokat és az autót hajszálra azon a határon tartotta, amikor még éppen uralni tudta. Az irányíthatóság és az irányíthatatlanság határán egyensúlyozott. Az alul- és a túlkormányzottság között mozgatta az autóját. Mindezt a kanyar középső fázisában tette. Hogy mit nyert ezzel? A fékezést bevitte, de nem a csúcspontig, csupán az ív megkezdésének első fázisáig. Innentől a vezetéstechnikával kapcsolatos kézikönyvek szerint egy semleges fázis következik, amikor a versenyzők a gumik teljes tapadását a kanyarodásra használják fel, vagyis se fék, se gáz, csak kanyarodás. A fékezés során hosszirányú erőt kívánunk a gumiktól, ami csökkenti a gumikból kinyerhető keresztirányban rendelkezésünkre álló tapadást. Vagyis minél inkább fékezünk, annál kevésbé tudunk kanyarodni. Éppen ezért szükséges csökkenteni a fékerőt a kanyarodás megkezdésekor.

A kanyar középső fázisa viszont semleges. Ilyenkor az autó fordul, és motorfékkel lassul tovább addig a pontig, ameddig a versenyző a kormány egyenesbe hozása közben meg nem tudja kezdeni a fokozatos gázadást. A jó versenyzők korán elkezdenek visszalépni a gázra és egyre jobban nyomják le a pedált, ahogyan az oldalirányú terhelés csökken. Ha túl kevés gázt adnak, az autó a súlypont hátratolódása miatt alulkormányzott lesz, ezzel ellentétben, ha túl sokat, miközben még kanyarodnak, a nagy nyomaték miatt a hátsó kerekek el fogják veszíteni a tapadásukat, az autó a pálya belső széle felé akar kipördülni.

Senna ebben a középső fázisban pumpálta a gázt a másodperc tört része alatt hol túlkormányzottságot generálva egy túlzó gázadással, hol lenyugtatva az autó hátulját a gázról való leugrással. Ha kevés gázt adott volna, alulkormányzottságot idéz elő, ezért ő nagy gázt adott, az autót túllendítette az alulkormányzottságon annak ellenére, hogy a súlypont hátra mozdult. De ha lenyomva tartja a pedált, kipördül a kanyarból a túlkormányzottság miatt, ezért kénytelen volt elvenni a gázt, majd az egészet elölről kezdeni, és folytatni addig a pontig, ameddig a kormány egyenesbe hozása közben le nem padlózhatta újra a gázt.

Hogy megértsük, mit nyert ezzel, képzeljünk el úgy egy kanyart, hogy osszuk fel bejárat, középső szakasz, kijárat részekre. A középső szakasz tartson a fékezés teljes megszűnésétől kezdve a fokozatos kigyorsítás szakaszáig. A kanyar közepét osszuk fel mondjuk 6 egyenlő részre. A legtöbb versenyző a hat rész első 3 részében még lassul, majd fokozatosan, alig gyorsul az utolsó 3 rész végéig, vagy egyáltalán nem is ad gázt. Senna a 6 részben minden páratlanban gyorsul, majd visszaesik a sebessége a párosokban. Vagyis a 6 részből ő 3-ban időt nyer. Három rövid szakaszt, vagyis az osztás 3/6-át gyorsabban teszi meg. A gázadásai jóval nagyobbak azokénál, akik fokozatosan lépnek vissza a gázra. Olyan ez, mintha lenne egy futóverseny, ahol 20 métert kell sétálni, és valaki minden második két méterét meghúzná, vagy futva tenné meg.

Tehát gázt adott, majd visszavett, és amikor elvette a gázt, a fordulatszám kevésbé esett vissza, mint azoknál a versenyzőnél, akik semlegesen tették meg a kanyar középső szakaszát.

Egy monacói kör, amelyben érdemes megfigyelni a pálya két leglassabb kanyarjában a folyamatos öblögetést:

Ezen a nézőtérről készült felvételen könnyű kiszúrni, hogy Senna másképp bánt a gázpedállal:

Jonathan Palmer mutatja be Senna különleges gázpedálkezelését:

Alnso hasonló technikával vette a Luffield kanyart Silverstone-ban. Vannak kanyarok, ahol a háromezer köbcentis motorérában hasonló technikát alkalmaztak a versenyzők, vagyis pumpálták a gázt. Például Monacóban, a Casino téren.

Alonso technikája a Luffield kanyarban 3:00-nál igencsak hasonlított Sennáéra.

Mit tanulhatunk Senna egyedi gázadagolási technikájából, mely épp olyan misztikus volt, mint ő maga? 

Talán azt, hogy nincs egyetlen tökéletes megoldás. Senna vezetéstechnikája teljesen egyedi volt, bár akadtak versenyzők, akik hasonlóan oldották meg ugyanazt –  Bergernél és Mansellnél is hallani hasonló motorhangokat.

Senna rendkívüli érzékkel rendelkezett a tapadás iránt és tudott rendkívül finoman is vezetni, érdemes belenézni akár a ‘93-as Donington Park-i versenybe.

Én csak azt tudom tanácsolni, hogy akinek van szimulátora, próbálja ki a Senna-stílust! Tökéletes lehet erre az rFactor2 és mondjuk az 1991-es F1 ASR mod. Én is hasonlóan tettem, és éreztem is különbséget bizonyos pályaszakaszokon. A pálya legyen rövid és egyszerű, pl. Silverstone 2 rövidebb verziója, hogy könnyebb legyen kiszúrni a különbségeket.