3. hely a világbjnokság Nemzetek Kupáján

Vasárnap, július 19-én a Nemzetek Kupája hozta izgalomba a cameranói PGKart Indoor pályán tömörülő világbajnok jelölteket. Adrián dobogóra állhatott csapatával.

Balról jobbra: Tim, Arnaud, Matt és Adrián

Adrián két belga (Tim van den Acker és Arnaud Teuwen) és egy lengyel (Matt Bartsch) versenyzővel állt össze, és belga színekben indult a Belgium TTeam kötelékében a KWC Nemzetek Kupáján. A több mint harminc csapatot két csoportra osztották a szombat esti eligazításon. Mindkét csoport ment egy 5 perces időmérőt és egy háromórás elődöntőt, ahonnan 8-8 csapat jutott tovább az esti döntőbe.

Első helyen jutottak tovább

Az elődöntőhöz tartozó időmérőn Adrián képviselte csapatát, a harmadik helyre kvalifikálta magukat egy lengyel és egy amerikai csapat mögé, hátránya a pole pozíciót megszerző lengyel lányhoz képest (merthogy koedukált a mezőny) 395 ezred volt.

Az első etapot is ő teljesítette: a rajtnál megtartotta a 3. pozíciót, a második körben pedig feljött a második helyre, amikor az előtte haladó korábbi osztrák világbajnok, Werner Trügler gokartjában túlmelegedett a váltó. Ezt követően a pályán töltött egy órában folyamatosan állandó (2 másodperces) távolságra haladt az első helyezett mögött.

A szabályok szerint a versenyeken háromszor kellett gépet és háromszor versenyzőt cserélni. Az első cserénél, amit a lengyelek után bonyolított le a Belgium TTeam, már az első helyre sikerült visszajönni. A második és harmadik etapban tetemes előnyt épített ki Matt és Arnaud, amit a befejező ember, Tim sajnos lenullázott, és az amerikai duó megelőzte őt. Csakhogy, a verseny utáni mérlegelésnél kiderült, az USA Team 1 egyik tagja nem érte el a kötelező 90 kilót, ami egy 50 másodperces büntetéssel járt, ezáltal hivatalosan a Belgium TTeam nyerte a küzdelmet. A versenyzők átlagosan másfél vagy akár két és fél kilogrammot veszítettek egy egyórás etap alatt, ezt bele kellett előre kalkulálniuk a plusz súlyok kiválasztásánál. A legtöbben úgy szálltak ki az extrém hőség és igénybevétel után a tűzforró gépből, hogy ájulás közeli állapotba kerültek és orvosi felügyelet mellett regenerálódtak.

“Olyan volt, mintha egy mozgó szaunában ülnék”

„Még soha nem éreztem ilyet, az ájulás szélén voltam, közel egy órán keresztül feküdtem, mire újra képes voltam mozogni. Már fél óra után kikészültem, mert nem vagyok ilyen magas hőmérséklethez szokva, olyan volt, mintha egy mozgó szaunában ülnék. Viszont a köridők szerencsére nem tükrözték, mennyire rosszul vagyok. Amikor kiszálltam, úgy voltam vele, hogy soha többé nem akarok gokartba ülni, de azért ez az érzés hamar elszállt” – mesélte a Nemzetek Kupája mezőnyének egyetlen magyar résztvevője.

A két elődöntő után sokan kampányoltak a döntő másnapra halasztása mellett, de a versenyigazgatót nem sikerült meggyőzniük, maradt minden az eredeti terv szerint, és késő este újra bizonyítaniuk kellett a pilótáknak.

Még három óra izgalom

A döntő előtti öt percnyi kvalifikációból a Belgium TTeamnél Arnaud próbálta kihozni a legtöbbet, az 5. rajtkockát szerezte meg. A rajt után viszont határozott, de tiszta előzésekkel feljött az első helyre az etapja elején, így elkezdhette leszakítani magáról az üldözőket. 2 másodperces előnynél adta át a volánt Adriánnak, aki a gokartban töltött 50 perce alatt 30 másodpercre duzzasztotta a különbséget a második helyezetthez képest. Kb. 5 másodpercet veszített, amikor defektet kapott, de szerencsétlenségben a szerencse, hogy noha egyszer már cserélt gépet, a malőr miatt letudta a csapat második cseréjét is – ráadásul egy még gyorsabb gépbe szállt át. Harmadikként Tim ült be, ő másfél másodpercet kapott körönként a közvetlen riválisoktól, így az előnyből az elődöntőhöz hasonlóan hátrány lett. Utoljára Matt ment, aki fél óra alatt visszaszerzett valamennyit az elvesztett időből, végül pedig harmadik helyen befutott egy másik belga és egy brazil csapat mögött.

Adrián ismét zombi üzemmódra váltott, fizikailag rendkívül kifárasztotta a vezetés és a koncentráció, persze azért a díjkiosztóra összeszedte magát és büszkén emelte a magasba a világbajnoki harmadik helyért járó trófeát.

“Életem egyik legjobb menete volt”

„A délutáni sokk elmúlt, és mire újra be kellett ülnöm, már semmi bajom nem volt. Hűvösebb is lett az idő, ez segített. Nagyon élveztem az esti, éjjeli menetet. Gyors voltam, konstans időket produkáltam, sokszor én voltam a leggyorsabb a pályán, leszámítva egyetlen versenyzőt, akinek a gokartjában eltörött egy alkatrész, és kivételesen ez egy olyan technikai hiba volt, ami az előnyükre vált, normál körülmények között elérhetetlen időket jegyzett. Életem egyik legjobb menete volt. Megint nagyon elfáradtam, de úgy éreztem, még tudnék menni. Kiszállva aztán mégis inkább leheveredtem, és a hátralévő időben megpróbáltam aludni, nem akartam tudni, mi történik a pályán, hogyan állunk. Amikor megtudtam, hogy pódiumra állhatunk, eszembe jutott az elmúlt 16 év, hogy végre beérett a gyümölcse. Akár világbajnokok is lehettünk volna, ha az egyik csapattársam nem küzd térdsérüléssel és nem veszíti el az előnyünket. Akkor akár kényelmesen is végezhettünk volna az első helyen. Mindennek ellenére büszke vagyok, hiszen erős mezőnyben, kemény küzdelemben vívtuk ki a dobogót. Gokartos pályafutásom eddigi legnagyobb eredménye ez” – összegezte Adrián.