A vb után az Eb-n is meglett egy dobogós helyezés

2017. február 18-19-én első ízben rendezték meg az Indoor European Kart Challenge-et a hollandiai Middelburgban. A 115 fős mezőnyben Fényes Tibi barátommal mi is megmérettük magunkat.

A körülményekről…

Remek pálya és szervezés. Jónak egyáltalán nem nevezhető gokartok. És nagyon erős mezőny várt rám. A holland versenyzők rendkívül erősek, ráadásul hazai pályán versenyeztek. Itt voltak még a belgák és a németek is. Őszinte leszek, ezt a mezőnyt erősebbnek tartom annál, mint ami a világbajnokságokon szokott lenni. Úgy gondolom, a mezőny eleje és vége között kisebb volt a különbség, mint a vb-n, valamint itt volt számtalan kiváló versenyző, akik a világbajnokságon nem mérették még meg magukat.

Az első napról…

Nyolc előfutama volt minden versenyzőnek, amikből a leggyengébb eredmény dobásra került. Két tényező határozta meg a sorsomat: az egyik, hogy az első nap elkövettem egy hibát. Kötelező volt minden futamon megejteni egy 10 másodperces bokszkiállást. A második futamon túl nagy tempóval érkeztem a pitbe és túlcsúsztam a megállásra kijelölt helyen, amiért 10 másodperces stop and go büntetést kaptam. Az 5. helyről indultam ekkor, és az 5-6. helyek helyett a 12. pozícióban értem célba. Utólag tudom, hogy ezen a versenyen ment el az elődöntőbe jutás. A másik tény, hogy az első nap, a normál menetirány kevésbé ment jól, mint az 5. futamtól életbe lépett fordított pálya.

A második napról…

Miután a gokartok között voltak különbségek, és mindenki 8 géppel ment, számított a szerencse is, sokkal jobban kell a sorok között olvasnunk ahhoz, hogy megértsük, mennyit ér egy eredmény. Ebből a szempontból vizsgálva a versenyeket tudom, hogy a második nap erősebb teljesítményt nyújtottam, ekkor már bárkivel fel tudtam venni a versenyt. Ha megnézzük, hogy ugyanazokból a gokartokból mit tudtak kihozni más top pilóták, és én mit, a különbség minimális volt. A második nap már gyorsabb voltam olyanoktól, akiktől az első nap kikaptam, például top 15-ös versenyzőtől, vagy korábbi vb-másodiktól.”

A pódiumról…

Vegyesen alakultak a versenyek, az első nap elszálltak az esélyek a döntőre, de másnap, a másik irányban már éreztem magamban a sebességet és nagyon szerettem volna legalább egy futamon a dobogóra állni, valamint bejutni az elődöntőbe. Minden időmérőn nagyon erős teljesítményt nyújtottam. Kijutott a mezőnyvégi gépekből, de jellemzően 2 tizeden belül voltam a pole pozícióhoz képest.

Egyetlen időmérőn hibáztam, a 7. futamon, amikor túl szűken mentem be az egyik kanyarba, érintőt vettem a falon, majd még egy-két féktávon elcsúszott a gép hátulja. Ezen a futamon volt a legjobb gokartom, de ezekkel a hibákkal csak a 9. rajthelyet szereztem meg. Mivel tudtam, hogy gyors a gépem, nem akartam, hogy feltartsanak, az első körben letudtam a kötelező bokszkiállást, de egy másik versenyző is így tett előttem. Láttam, hogy jó tempót megyünk, miután egy kör múlva kiállt két versenyző, és mi bőven eléjük jöttünk vissza, ezért úgy döntöttem, hogy nem erőltetem az előzést, ezzel lassítva magunkat, inkább csak tisztes távból követtem. Sok versenyzőt megelőztünk, amikor kiálltak a bokszba, majd amikor közeledett a verseny vége, és rám is közelített az egyik élmenő (Julian Walter), akkor előztem csak. Ezzel elértem, hogy azonnal el is tudjak szakadni, mert végül addig vártam az előzéssel, hogy mire megtettem, teljesen ráhúztam az üldözőket az ellenfelemre. Így én mehettem előre, neki pedig hátra kellett figyelnie.

A harmadik helynek nagyon örültem, ha nem hibázok az időmérőn, akkor maximum a második lehettem volna, mert a második helyezett így is 1 másodpercen belül ért célba hozzám képest, Felipe Vierát viszont nem lehetett volna megelőzni, annyival gyorsabb volt ezen a futamon.

Fotó: Werner Trügler

Az utolsó esély…

A nyolcadik futamon még volt esélyem a döntőre, ha a 7. helyen végzek. (Vagy ha azon a futamon végzek a hetedik helyen, ahol az 5. helyről indulva kaptam stop and gót.) A baj csak az volt, hogy a néhány gyenge gép közül, amiket kaptam, most került hozzám a leggyengébb. Az időmérőn 4 tizedet kaptam a pole-t futó Maximilian Beertől, de ez is csak a 9. helyre volt elég. A gyenge gépekkel csak az volt a baj, hogy a versenyeken megnőtt a különbség, miután az időmérőn közelebb kerültem a gép határaihoz, a többiek, akik mögülem indultak a gyorsabb gépekkel csak a versenyen, néhány kör után tudták kiautózni, ami a gokartjukban volt, és ez összességében több volt, mint az én gépem határa. A bokszkiállások alatt veszítettem helyeket, a pályán is csatáztam. Bár láttam, hogy elszállt az elődöntő, az utolsó körökben Stefan Verhofstével csatáztam, aki a vb-n a top 15-ben végzett, itt viszont mögöttem. Nem jutottunk be az elődöntőbe, de rám jellemző módon az utolsó két kör minden kanyarjában foggal-körömmel védtem a 11. helyet. Meg is tartottam, csak azért, hogy a végén elmondhassam azt, amit mindig: hogy minden tőlem telhetőt megtettem.

Fotó: Werner Trügler

És valójában nagyon élveztem ezt a csatát is, akkor is, ha már biztos volt a kiesés. Mint ahogyan minden versenyt nagyon élveztem, bármilyen géppel, bármelyik pozícióért ment. Kivéve azt az egy hibámat, amikor picit dühös voltam magamra, de hamar túltettem magam rajta, mert a versenynek folytatódnia kellett. Annak az egyetlen éremnek pedig nagyon örülök! Azt juttatta az eszembe, hogy amikor először elindultam a világbajnokságon, akkor is egyetlen éremmel tértem haza, aminek később 4 világbajnoki futamgyőzelem, Nemzetek Kupája 2-3. hely, egyéni vb 13. hely lett a gyümölcse. Az első dobogós hely és a pályafutásom alatt tapasztalt kevésbé sikeres időszakokban is ugyanaz vitt tovább, ami most is. Jó akarok lenni ebben a sportban, és mindenekelőtt nagyon szeretem csinálni. Továbbra is magával ragad a környezet, a társaság, aminek én is megbecsült tagja vagyok. Még mindig ugyanúgy élvezem, mint régen, és továbbra is szeretnék tanulni, amire ez a mostani egy remek lehetőség volt. Nem ez volt életem legjobb eredménye, de nincs ezzel baj, jól éreztem magam Hollandiában, és jövőre szeretnék visszatérni.

Fotó: Werner Trügler

Ez az egyetlen nem is olyan pici bronzérem azt jelenti számomra, hogy a világbajnokság és a lengyel bajnokság után az Európa-bajnokságon is dobogós helyet tudtam szerezni. Véleményem szerint ez a világ 3 legerősebb teremgokart-bajnoksága. Ezen kívül az osztrák bajnokság, az olasz KZR bajnokság és a pozsonyi SWS mellett az IEKC a 6. hely, ahol dobogós helyezést értem el nemzetközi versenyen.

A bajnoki címet a regnáló KWC-világbajnok, holland Rico Haarbosch szerezte meg, én összetettben az 53. helyen végeztem. Az előfutamok eredményei:

1. futam (normál irány): 7. hely
2. futam (normál irány): 12. hely
3. futam (normál irány): 5. hely
4. futam (normál irány): 10. hely
5. futam (fordított irány): 4. hely
6. futam (fordított irány): 5. hely
7. futam (fordított irány): 3. hely
8. futam (fordított irány): 11. hely