Egy arany- és két ezüstérem a KWC-n egyéniben

A Kart World Championship (teremgokart-világbajnokság) egyéni futamai 2016. július 27-31. között tartották izgalomban a versenyzőket és a szurkolókat egyaránt a martinsicurói pályán. Adrián összetettben a 24. helyen végzett, háromszor állt a dobogón: egyszer arany-, kétszer ezüstérmet akasztottak a nyakába.

Az előfutamok lebonyolítása

Mindenkinek 8 előfutamot kellett teljesítenie, naponta kettőt. A 20 perces futamok során egyszer kellett kiállni a bokszba, a pályabírók szigorúan ügyeltek, hogy a versenyző szabályosan teljesítette-e a kiállást. Az utolsó kanyar külső ívén kezdődött a bokszutca bejárata, tilos volt lekoccolni a falat, vagy fél géppel rácsúszni a fehér vonalra, ezen vétségek időbüntetést vontak maguk után. Beérve egy gombot kellett megnyomni, ekkor pirosra váltott a bokszutca végi lámpa, tovább indulni a zöld jelzésnél lehetett. Ha valaki túl nagy sebességgel ért be, túlcsúszott a vonalon, akkor hiába nyomta meg a gombot, nem váltott pirosra a lámpa, a következő körben újra kellett próbálkoznia. Egy átlagos kiállás 25 másodperccel toldotta meg a köridőt. Két boksz volt, így a versenyzők dolgát nehezítette a megfelelő időzítés, vagyis, hogy olyankor álljanak ki, amikor valamelyik szabad.

További nehezítés volt a versenyzőknek, hogy a versenyeken nem használhatták a kormányon lévő digitális kijelzőt, így a sebességi fokozatok megtalálásában kizárólag a fülükre és ahogyan a Grindadrap csapatfőnöke, André Lohse mondaná, a “popóméterre” támaszkodhattak.

Az előfutamok Adrián szemszögéből

1C – Sima győzelem úszott el…

“Pole pozíció, kétszer is – az időmérőt ugyanis újra kellett futni egy kis technikai malőr miatt. Másodszorra pedig olaj került a pályára, de ehhez is jól alkalmazkodtam, ami egy extra pontot jelentett. A verseny elején magabiztos vezetés mellett kitört a jobb hátsó kerék mindenféle előzmény nélkül. Oda lett a győzelem… Visszafutottam a bokszba, beleültem egy másik gépbe és két kör hátránnyal a 16. helyen értem célba.”

2E – Balszerencsés kezdés után balszerencsés folytatás

“A 16. rajthelyet szereztem meg, mert az időmérőn nem működött a sebességváltó. Elindultam, a motor zúgott, fordulatszám volt, de a gép nem ment. Kapcsoltam fel, kapcsoltam le, de nem történt semmi. Olyan volt, mint amikor a kuplung csúszik, lehet, hogy ez is történt. Nem én voltam az egyetlen versenyző, aki ezt a problémát tapasztalta ezzel a géppel, mint később kiderült. A versenyre megszűnt a probléma. Egy korai bokszkiállást követően több előzést bemutatva a 7. helyre jöttem fel. A tempó alapján egy 3. hely ment el az időmérő miatt. Amiért kár, hogy ez alapvetően egy jó gokart volt. A hetedik hely még úgy is belefért, hogy kétszer kellett kiállnom a bokszba. Az első esetnél rácsúsztam a vonalra, ami előtt meg kell állni, tehát meg kellett ismételnem. Az volt az első éles kiállásom, hiszen az első futamban a gépcsere miatt nem kellett kiállnom, a pótgépért gyalog mentem, így még nem éreztem, hol a határ.”

3B – Új nap, új esélyek

“Második rajthely az időmérőn az újdonsült világbajnok Rico Haarbosch mögött, és zavartalan gokartozást követően második hely a versenyen is. A verseny elején a harmadik még szorosan követett, de amikor a mezőny végét utolértük, akik korábban mentek ki a bokszba, én a lekörözések megkezdése előtt teljesítettem a kötelező kiállást. Számomra ez egy teljesen egyértelmű döntés volt. Az ellenfelem tovább a pályán maradt, és ezután senkitől sem zavartatva hoztam a második helyet. A balszerencsés első nap után végre megkezdtem a felzárkózást.”

4F – Győzelem!!!

“Az utolsó esti futamban folytattam, amit délelőtt elkezdtem. Harmadik rajthely az időmérőn Stefan Verhofste és Filip Balaz mögött és Arnaud Teuwen előtt. A rajt után csak követtem a vezető kettőst, hogy sikerüljön ellépni Teuwentől. Teuwen állt ki először a bokszba, rajta tartottam a szemem, és láttam, hogy nem veszítek teret hozzá képest, ezért eldönthettem, hogy a pályán támadom a vezető kettőst, vagy kiállok a bokszba. Pár kör után kiálltam, és az üres pályán jó tempót futottam. Balaz pont mögém jött vissza, amikor ő is kiállt, pár körig védekeznem kellett, majd valamilyen technikai hibája adódott. A versenyen a helyzetemet nehezítette, hogy kétszer is üresbe kapcsolt a gép, az egyik esetnél majdnem megelőzött Balaz. Ilyenkor az volt a teendő, hogy újra meg kellett húzni a váltófület, de persze ez mindig időveszteséggel járt. Verhofste később jött ki a bokszba, és mögém állt vissza a versenybe. Bár a legjobb köre picit jobb lett, 2,187 ezreddel nyertem, életemben negyedszer a KWC egy futamán. Teuwen harmadikként futott be mögöttem.”

Balról jobbra: Stefan Verhofste, Adrián, Arnaud Teuwen

5C – Ismét egy rakoncátlankodó gokart

“Csak a 9. rajthely lett az enyém. A gép ennyit tudott, a mezőny nagyon erős volt, itt volt Teuwen, Boutens, Borremans, Höller, Stasek. Mats De Jong mögül indultam, és pár kör elteltével az utolsó kanyarban meg is előztem. A kinti részen gyorsabb voltam nála. Ez volt az első verseny, amikor a kinti részt is használtuk, amin összesen két szabadedzést mentem. Ő korábban járt a bokszban, sajnos, amikor én is kiálltam, mögé jöttem vissza. Ő egy picit gyorsabb volt, ráadásul lefulladt a gépem a kiállásnál, így később tudtam elindulni, mint ahogy a lámpa zöldre váltott.”

6E – Félresikerült bokszkiállás

“Negyedik hely az időmérőn. A péntek nem az én napom volt. Az első három kicsit elhúzott, még én a hatodik helyről induló José Burillóval csatáztam. Ő korábban volt kint a bokszban, én az utolsó előtti körben álltam ki, ami az utolsó lehetőség a bokszkiállásra. Burillo épphogy megelőzött a bokszban, a zöld lámpánál üresben volt a gép. Hogy én váltottam-e túlságosan vissza, vagy a gép hibája volt, nem tudom, mert a legtöbb gépnél nem tudtam üresbe kapcsolni.”

7F – Kármentés

“Erős mezőny, jónak tűnő gép, ami vagy aznap nem volt jó formában, vagy csak nekem nem feküdt annyira, vagy erős mezőnyben húztam akkor, amikor az erős versenyzők talán még jobb gépeket kaptak. Nem tudom. A hetedik rajthelyet szereztem meg. Korán álltam ki, hogy szabad pályán mehessek, a bokszkiállás során előztem meg Robin Borremans-t, majd a verseny végén Mika Mathiát követve én is befértem Alejandro Fewny mellé, így az 5. lettem.”

8B – Zárásként egy dobogó

“Az utolsó selejtező az elődöntő előtt… Arnaut Teuwen mögött és Giovanni Baccellieri előtt a második rajthelyet szereztem meg. A taktika világos volt. Sokszor voltam balszerencsés, voltak technikai hibáim és húztam kevésbé jó gépeket, szóval sok pontra volt szükségem. A verseny elején nem támadtam Teuwent, először Baccellierit akartam lerázni. Ő korán volt kint a bokszban, de sikerült is lélegzetvételnyi előnyhöz jutni. Aztán Teuwen nem lélegezhetett fel, folyamatosan hátra nézett. Egyszer megelőztem, de kaptam egy fekete-fehér figyelmeztető zászlót, ezért a következő körben visszaengedtem magam elé. A verseny után kiderült, hogy kár volt. A zászlót egy olyan incidensért kaptam, ami két körrel azelőtt történt, ráadásul nem is érzem jogosnak. Én azt hittem, hogy az előzésemet tartják túl keménynek, és ezért figyelmeztetnek. A pozíció visszaadására a narancssárga zászlót használták, amit tudtam, de a verseny hevében nem ezen járt az agyam. Teuwentől gyorsabb köröket mentem. Én előbb voltam a bokszban. Nem akartam kockáztatni, hogy büntetést szerzek a fal érintése miatt, ezért picit lassabb voltam nála abban a körben. Teuwen 0,875 másodperccel ért célba előttem – bokszkiállásos köre nagyjából ennyivel volt jobb.”

Az elődöntő izgalmai

Az elődöntőbe a legjobb 48 jutott be, őket három csoportra osztották, a rajtsorrendről ún. match race döntött mindhárom futam esetében. Az aktuális elődöntőn belül a 16 versenyző 8 párt alkotott, akik futottak egy gyors kört, majd gépet cseréltek, újabb gyors kört mentek, és a lassabb kiesett. A mezőny feleződött, maradtak nyolcan, majd négyen, végül ketten vívtak csatát a pole-ért.

“Guillaume Lequint kaptam ellenfélnek, és az első gépemmel kerültem akkora hátrányba, ami miatt kiestem. Az első gyors körömben, ami az aznapi első kör volt, túl gyorsan érkeztem az első gyors jobb kanyarba, a gép eltolta az orrát, és ezzel el is ment a kör, hiába volt a többi része jó. A 11. rajthelyet jelentette ez” – foglalta össze Adrián a match race-t.

#58 Adrián, #114 Mats de Jong, #95 Christophe Verhoeven

A versenyen sikerült két pozíciót javítania, így a kilencedik helyen intették le közvetlenül csapattársa mögött.

“Egy versenyző korán állt ki a bokszba, pont, aki feltartotta a többieket, ellenkező esetben én akartam kezdeni a kiállásokat, csak az első körökben soha nem volt üres a boksz. Egy másik versenyző pedig a verseny végén állt a falba, nem tudom miért. Én a verseny elején Ian Andersent, a csapattársamat kergettem. Közel voltam hozzá, majd valami elkezdett folyni a gépéből, nem tudom, hogy olaj, vagy a hűtővíz, de a lényeg, hogy az egyik hajtűben megcsúsztam a gépéből kifolyó folyadékon és így több méter hátrányba kerültem. Egy kör múlva ugyanott már nem csúszott a pálya. Mivel mindez előttem történt, kiálltam a bokszba. Ian a verseny végén jött ki, és nagyjából annyi különbség volt köztünk, amit a folyadékon való megcsúszás során szedtem össze” – részletezte Adrián.

Adrián Ruben Boutens mögött

Az egyenes ágon való döntőbe jutáshoz ez kevés volt – a pontverseny első 16 pilótája kvalifikálta magát így a fináléra. Utolsó esélyként maradt az újabb match race, ahol a 17-32. helyezettek csatáztak a maradék 4 döntős helyért. Mindössze 7 század döntött a korábbi világbajnok javára.

“Túl sok pontot veszítettem. A legtöbbet rögtön az első előfutamon. Ha azon a versenyen nem törik ki a gép kereke, simán a döntőben vagyok. Nem én voltam az egyetlen balszerencsés versenyző, a kétszeres világbajnok, Mathias Grooten is hasonló problémákkal küszködött, miközben merem állítani, ezen a vb-n is ő volt az egyik legjobb! Ő sem jutott be egyenes ágon a döntőbe” – kezdte Adrián az újabb gondolatmenetet.

“Az első ellenfelem ugyanaz a Guillaume Lequin volt, akivel az elődöntő során már összemértem magam. Ránéztem a beosztásra és láttam, ha legyőzöm őt, következő ellenfelem minden bizonnyal Grooten lesz. Ekkor az eszembe jutott, hogy mennyi mindent tettem azért, hogy jól szerepeljek ezen a vb-n. Rengeteget szimulátoroztam például, ahol gyártottam a gyors köröket. Tudtam, hogy ha igazán tudok koncentrálni, akkor elképesztő időket tudok produkálni. Amikor beültem a gépbe, még a Lequin elleni összecsapásra készülve, azt mondtam magamnak, négy tökéletes kör kell. Az első fordulóban, amikor még 16-an voltunk a pályán, én voltam a leggyorsabb – nem csak Lequintől, hanem mindenki mástól jobb időt mentem, beleértve Grootent is. Mindkét géppel felülmúltam Lequint, olyan 4 tizeddel. A reggeli menettel összemérve most már számítottam az alulkormányzottságra a gyors jobbosban, ezért lassabban mentem be. Lequin kiesett, és akkor következett Grooten. Koncentráltam, nem ijedtem meg tőle. Hittem benne, hogy le fogom győzni. Szinte tökéletes kört futottam. Vártam, hogy Poul (a főszervező) azt mondja, én maradok. Kikaptam. 7 századmásodperccel. Ennyivel volt gyorsabb egy az egyben, azonos géppel a világ leggyorsabb teremgokart versenyzője. Hogy mit éreztem ekkor? Dühös voltam, mert kikaptam Grootentől. Másrészt elégedett voltam. Örülök neki, hogy így alakult. Ha könnyű ellenfelet kapok, bejutok a döntőbe, és a 10-15. vagy akárhányadik hely körül végzek a sok elveszett pont miatt. Sokkal jobban örülök annak, hogy összemérhettem magam Grootennel, és megláttam, hogy mennyi köztünk a különbség ezen a pályán, ezen a KWC-n. A különbség nagyon kicsi! Grooten a 17. helyről indulva 7 másodperc előnnyel nyerte meg a döntőt, körönként tizedeket adva minden versenyzőnek. Gratuláltam neki ehhez a hihetetlen versenyhez, a végén ő is elmondta, hogy sokkal több volt bennem, túl sok múlott a szerencsén. Idén a 24. lettem, ennek ellenére sokat fejlődtem, és ha az eredményem, a puszta helyezés nem is ezt mutatja, tudom, hogy jobb versenyző vagyok, mint egy évvel korábban. Az elismerésekből kiderült, hogy a többiek is tudják ezt! A Grooten elleni meccsem óriási önbizalmat ad a későbbiekhez!”

Adrián és Ruben Boutens

A többszörös világbajnokoktól kezdve a szárnyaikat bontogatókon át sok versenyző elismerését vívta ki ezzel a KWC-vel Adrián.

“Tetszett nekik, amit a Nations Cupon műveltem, ahogyan Boutensszel harcoltam – emlékezetes verseny volt. A legnagyobb elismerést a kétszeres világbajnok Robin Borremans-tól kaptam a második versenynapon. Azt mondta, látta mi történt velem szerdán (a kitört kerék), és sajnálja. Elmondta, hogy top pilótának tart, és hogy nagyon tetszik neki, ahogyan – amilyen finoman – vezetek. Ez azért különleges, mert őt tartom a legkifinomultabb versenyzőnek, ő vezet a legsimábban, és én is az ő vezetéstechnikáját próbálom követni. Erre azt mondja, hogy szereti, ahogyan vezetek. Nem ő volt az egyetlen, aki a legmagasabb szintű versenyzők közé sorolt. Ott volt például Yoan Medart is. Mindezeket azért tartom különlegesnek, mert nem lenne kötelességük oda jönni hozzám, és elmondani, amit gondolnak. Mindez azt jelenti számomra, hogy sikerült kivívnom a legmagasabb szintű versenyzők elismerését és tiszteletét” – fejtette ki.

A vb-győztes a juniorok közt is diadalmaskodó Rico Haartbosch lett.

A Grindadrap tagjai balról jobbra: Dennis Höller, Adrián, André Lohse, Ian Andersen

A csapatok között a legtöbb pontot a Bluestar 1 gyűjtötte, a Nemzetek Kupáján (Nations Cup) vb-ezüstöt szerző Grindadrap – Adrián, André Lohse (német), Dennis Höller (német), Ian Andersen (Feröer szigeteki) – a 4. helyen fejezte be a 2016-os világbajnokságot.