Videó: Nemzetek Kupája 2016, döntő

Videón a 2016-os teremgokart-világbajnokság Nemzetek Kupájának döntője, benne azokkal a momentumokkal, amik meghatározták a világbajnokság végkimenetelét…

Meghatározó pillanatok:

• 13:14
• 21:20

És néhány gondolat:

A különbség a befutónál 0,3 másodperc volt. Ez volt életem legkaotikusabb menete, volt itt minden. Sokszor értem a falhoz. Utólag végiggondolva, hogy mit csinálnék másképp, arra jutottam: semmit. Kockáztattam, amikor úgy éreztem, hogy nyerhetek vele. Ruben Boutens nagyon védte az íveket, azonban volt egy lehetőség, amikor helyet hagyott. Abban a pillanatban, amint mellé értem, azt gondoltam, most megvagy, és azonnal a fékre léptem. Ő rám húzta a kormányt, én pedig a fizika törvényei értelmében mentem tovább egyenesen.

A verseny előtt elhatároztam, hogy ha hasonló helyzetbe kerülök, mindent meg fogok tenni a siker érdekében, ha egy gépnyi hely marad a fal mellett, és jobb a tempóm, akkor oda is beteszem a gokartot. Itt pont ez történt. Az eset után gokartos pályafutásom leghosszabb 26 másodperce következett, amikor a világbajnoki 2. helyből egy sokadik hely is lehetett volna. Próbáltam újraindítani a gépet, és amikor már a sokadik próbálkozásra sem sikerült, csak akkor kezdtem integetni a pályabírónak. Nagy megkönnyebbülés volt, amikor mégis beindult, és az is, amikor egy kör után azt vettem észre, hogy versenytempóban tudok közlekedni, nem sérült meg a gép.

A végén 3 tized volt a különbség köztem és Ruben közt.

Gratulálok Rubennek, nincs harag!

Két nappal a verseny után éreztem magam a legrosszabbul az eset miatt, miután megmutattam a felvételeket a fő pályabíróknak. Az ő reakcióik miatt voltam a leginkább csalódott, mert nem azt sugallták, hogy nincs igazam… De akkor már mindegy volt, a díjakat kiosztották.

Ez egy edzésnap volt és a nap elején, miután kitárgyaltuk ezeket, elég rosszul éreztem magam a gokartban. Persze valamiért olyan gokartokkal gyakoroltam, amik nem voltak teljesen rendben, nagyon rossz érzéseim voltak a tapadással kapcsolatban, mintha mindent elölről kellene tanulnom. Aztán estére túltettem magam az eseten. Úgy feküdtem le aludni, hogy másnap (az egyéni világbajnokság első napján) már az első versenyemet is meg fogom nyerni és a világbajnoki címért fogok harcolni. Jellemző rám, hogy hamar túl tudom tenni magam a pályán ért csalódásokon, és menni előre. Meg is futottam a pole pozíciót, majd ez volt az a verseny, amikor magabiztos vezetés mellett kitört a gép jobb hátsó kereke. A többit tudjátok.

Utólag tudom, hogy helyesen cselekedtem a Nations Cupon. Talán túl tisztán is versenyeztem. Sokak elismerését kivívtam ezzel, a videó végén látszik, hogy olyanok is gratulálnak, akiket nem is ismertem. Nem lettem világbajnok a csapattal. Másodszor értem el dobogós helyet, másodszor fordult elő, hogy világbajnok lehettem volna, és úgy érzem, nem (csak) rajtam múlt, a magam részéről mindent megtettem, ami ehhez kellett. Nem vagyok csalódott emiatt. Már nem.

Ha belépek a nappaliba, két hatalmas kupa is ott díszeleg a polcon. Az egyiket 2015-ben azzal érdemeltem ki, hogy a csapatommal 3. helyen végeztem a világbajnokság Nemzetek Kupáján. A másikat idén, a második helyért kaptam. Soha ennél rosszabbat. Valójában az elsőről az jut az eszembe, hogy amikor a döntő második etapjában felmentem a pályára, kiépítettem egy fél perces előnyt a másodikkal szemben. A többi nem rajtam múlott. Most pedig a verseny záró részében utolértem a versenyben vezetőt, majd kétszer hoztam magam olyan helyzetbe, amikor már tiszteletben kellett volna tartania, hogy valaki mellé ért. Abban a helyzetben már nem szabadott volna rám húznia a kormányt. Ha erre gondolok, a fejemben úgy folytatódik az eset, hogy befordulok, nem érünk össze, megyek tovább, majd egy fél kör előnnyel nyerek.

“Hazaértem. Köszönettel tartozom mindhárom híres versenyzőmnek. Az volt a legnagyobb vágyam, hogy világbajnok legyek. Egyedül nem érhettem volna el ezt a célt, de veletek közel kerültem hozzá! Büszke vagyok az eredményre, az biztos, hogy az unokáim tudni fogják a neveiteket! Hálásan köszönöm: André” – írta a csapatfőnök néhány nappal a vb után.