Visszatérés Prágába

Tavaly a Kartplanet pályán Prágában gokartos pályafutásom legjobb élményét élhettem át, amikor megnyertem a CRKC-t, vagyis a Cseh Bérgokart Bajnokságot, amivel a világbajnokságra (KWC) is ingyen jegyet nyertem. Az idén nem rendezték meg ezt a nemzetközi bajnokságot, de találtam egy másik versenyt, egy 7 órás endurance-ot, amelyen a Hungry Hungariensszel vettem részt. Fényes Tibi ötlete volt a Sodi Világdöntő után, hogy induljunk még külföldi endurance-on az idén, és ezt választottuk, mivel Barna Krisztián és én is nagyon szeretjük ezt a pályát.

Előzetesen azt gondoltam, kis szerencsével a 3. hely elérése reális cél lehet. Ezt két dologra alapoztam: egyrészt, hogy a legjobb helyi versenyzőkből fog állni az egyik csapat – a Kartplanet, illetve ott lesz a Young&Wild cseh-szlovák csapat is, akik a Sodi Világdöntőn ötödikek lettek és ők is sokat járnak ide versenyezni. A másik, hogy tudtuk, Tibi 10 kilóval nehezebb a minimum súlynál, vagyis az ő etapjai alatt időt fogunk veszíteni ahhoz képest, mintha 85 kiló lenne ő is. Nagyjából 3-4 tizeddel számoltunk körönként, mindezt 1 órán keresztül, hiszen ennyi volt a minimális vezetési idő. Tibi ráadásul nem is ismerte a pályát korábbról. Szóval két csapatot én magunk elé soroltam.

A személyes céljaim közé tartozott a pole pozíció megszerzése és a leggyorsabb kör – ezekért is különdíjakat osztottak. A pole-ra azért hajtottam, mert mindenki ugyanazzal a gokarttal ment egy kört, vagyis jó erőfelmérő volt az időmérő. Ebben Mates Vrana – aki itt működteti gokart iskoláját és azok közé tartozik, akik a legjobban ismerik a pályát – megelőzött, övé lett a pole, én lettem a második és a másik olyan versenyző, akit igazán nagyra tartok és szerettem volna megelőzni, Simon Suchovsky, a negyedik. Azon a bizonyos egy körön volt egy pici hibám, de Simonnak is, amit pont láttam.

A verseny 7 órás volt Le Mans-i starttal, ami azt jelenti, hogy a célegyenesben a gokartok a pálya egyik oldalán, a versenyzők a másikon sorakoznak, majd a zászló jelzésére a versenyzők odafutnak és beugranak a gokartokba. A legszórakoztatóbb start szerintem! Jól is sikerült, eljöttem a második helyen, Mates még jobb volt, de ellestem a technikáját, legközelebb még jobb leszek indulásnál is. 

Vranát utolértem pár kör múlva, majd megpróbáltam megelőzni az emelkedő balos kanyarban meglepetésszerűen. Nem jött össze, összeértünk és innentől kezdve elég drasztikusan védekezett. Nagyon visszalassultunk, Simon is utolért, aztán hárman harcoltunk egymással. Volt, amikor helyet hagytam és megelőzött Simon, de pár körrel később az utolsó előtti kanyarban, amikor előzni próbálta Matest és picit kivezették egymást, melléjük tudtam fordulni egy jobbos kijáratánál. Én voltam jobb szélen, picit előrébb, mint Simon középen, Mates bal oldalt és egy közepesen gyors bal kanyar jött, ami kétszer tört meg, miközben 180 fokot fordult és vitt rá a célegyenesre. Egy fél gépnyi előnyöm volt, nem akartam ráfordulni senkire, úgy döntöttem, a lehető legtöbb sebességet próbálom átvinni és a külső íven maradok. Ez sikerült is, olyannyira, hogy a kanyar kijáratánál picit elém kerültek, de még mindig nem egy teljes géppel, viszont a nagyobb ív miatt jobban gyorsult a gépem és hárman egymás mellett kezdve az egyenest, a végére eléjük kerültem. Amint érzékeltem, hogy már nem vagyunk egyvonalban, hanem picit előrébb vagyok, bementem a pálya bal szélére, mivel bal visszafordító következett és le akartam védeni a bejárati ívet. Teljesen tisztán sikerült előznöm, majd megtoltak a féktávon, és két kanyar múlva újra harmadik voltam.

Még egy helyet veszítettem később, amikor az előttem összekoccanó versenyzők miatt lassítanom kellett és a külső ívre kerültem, de ezt a pozíciót visszaszereztem. Közben kimentem a bokszba letudni a szabadon felhasználható 5 kötelező kiállásból egyet. Volt 6 gokartcsere, amire a szervezők hívtak ki, továbbá 5 olyan alkalom, amikor nem lehetett gokartot cserélni, de ki kellett állni a bokszba – a versenyzőcsere nem volt kötelező ekkor sem. A bokszkiállásoknál annyi volt a kritérium, hogy a kiállás körében 120 másodperc alatt nem lehetett a köridő. Szóval az ötből az elsőnél nem cseréltünk versenyzőt, csak egyet letudtam, hogy üres pályára jöhessek vissza és átugorhassam Matest. Innentől a leggyorsabb köröket futottam és stratégiai szempontból átvettem a vezetést, 3 tizedet adtam bárkinek körönként, vagyis ha más is kijött volna az extra cserére, mögém kerül.

A terv az volt, hogy a gokartcseréknél cserélünk versenyzőt, a plusz 5 cserét pedig meghagyjuk különleges esetekre. Krisztián jött utánam, növelte az előnyünket, elképesztően jó etapot teljesített összehasonlítva a Kartplanettel. Mi a Kartplanettől kaptuk a gokartokat mindig, vagyis a versenyen tiszta képet kaphattunk a teljesítményünkről, mivel ugyanazokkal mentünk végig, csak egy eltérés volt, ők a mi első gépünkkel nem mentek, mi pedig az ő utolsójukkal. A Young&Wild két etap múlva kapta a mi gépeinket, vagyis itt sem volt nagy különbség. Krisztián után újra én jöttem és újra 0,4 másodperccel növeltem az előnyünket körönként, ebben az etapban megfutva a verseny leggyorsabb körét. Tibi következett a gépcsere után, akinél kettőt elhasználtunk az extra kiállásokból. Mivel a súlyhátrány kijött és úgy nézett ki, hogy a győzelemért megyünk, Tibi bevállalta azt, hogy csak a minimális vezetési időt teljesíti, hogy a lehető legkevesebbet veszítsük a súlya miatt. Második helyen álltunk a következő gépcseréig.

Stratégiai szempontból fontos volt a következő etap, mert Krisz ült be tőlünk, a Kartplanettől viszont egy olyan versenyző, aki nem volt annyira gyors, mint a két csapattársa, viszont cserébe ő is csak egy órát ment. Miután ezt láttuk fél óra után, Tibi ült be Krisz helyett, hogy úgy tudja le az etapját, hogy közben ne veszítsünk teret a Kartplanettel szemben. Tibi, aki egyébként a Young&Wildból is tudta tartani a második versenyző tempóját, sőt távolodni tőle, most is hozta, amire szükségünk volt, kb. 1 tizedet hozott körönként a Kartplaneten. 

Az ötödik gépcserénél Krisztián ült vissza fél óra szünet után úgy, hogy előzőleg is közel egy órát ment. Újabb egyórás etapja következett. Azért ment ő és nem én, hogy az utolsó, 70 perces etapra én üljek be közülünk, rám bízták a srácok a harcot. Krisztián utolérte Lukas Englickyt a Kartplanetből, aki a legrosszabb gépet kapta ekkor, amivel a versenyen találkoztunk. A rossz hír az volt, hogy ez a gép várt rám a végén, a verseny leghosszabb etapjában, a Kartplanetre pedig egy erős gép. 4 extra cserét használtunk fel az ötből és a stratégia az volt, hogy az ötödiket én használhatom fel az utolsó egy órában, arra az esetre akartuk meghagyni, hogy ha utolérem a Kartplanetet és nem tudom a pályán megelőzni, megelőzhessük őket a stratégiával, a gyorsabb körökkel, egy gyorsabb kiállással. Miután a két percet magunknak kellett mérni és nem a bokszban töltött idő volt, hanem a teljes kör, nem volt egyszerű tökéletesen kivitelezni úgy, hogy ne legyünk alatta – amiért büntetés járt – de ne is sokkal fölötte.

Miután Krisztiánt feltartotta Lukas, kihívtuk. Ez volt a legjobb döntés, mert előnyre volt szükségünk a vége előtt, tudtuk, az utolsó etapom csak a kármentésről fog szólni. A Kartplanet nem cserélt, mi azt vártuk, hogy cseréljenek ők is, de nem dőltek be nekünk, nem akarták mindenáron megtartani a vezetést. Az ideális eset az lett volna, ha kijönnek és mögénk érnek vissza, így a végén nincs stratégiai előnyük. Krisztián fizikailag 2. volt a pályán, de ha a Kartplanet is kiállt volna az utolsó gépcsere előtt, 20 másodperc fölötti előnyünk lett volna, ugyanis ennyit közeledett a pályán Krisztián a hátralévő kb. 40 percben (hiszen a kiállás miatt két perccel lemaradtunk). Ezt csak a levezetés miatt írtam le, két fontos dolgot akarok ezzel mondani:

Az egyik, ha a Kartplanet kiáll az utolsó gépcsere után, bő 20 másodperccel mögénk jönnek vissza. Vagyis Matesnek bő 20 másodpercet kellett adnia nekem ahhoz, hogy elém tudjon visszajönni a pályára. A másik, ami történt, hogy felcserélődött a stratégia, vagyis a Kartplanetnek volt még kiállása, nekünk nem. Mi is meg akartuk tartani a végére, de az előző etapban kialakult helyzet miatt az volt az egyetlen választás. amivel versenyben maradhattunk, hogy Krisztiánt kihoztuk Lukas mögül.

Mielőtt beültem, kimatekoztam mindent. A valós előnyünket 24-26 másodpercre tettem, kiszámoltam, hogy kb. 87 köröm lesz hátra, az utolsó 5 percben már nem lehet kiállni, vagyis nagyjából 80 köre lesz Matesnek a hátránya ledolgozására, ha ezt addig nem teszi meg, az utolsó körben már test-test ellen küzdhetünk, amiben bíztam, hogy ez lesz, mert akkor megvédhetem a helyünket. Ha elénk jön vissza, nem tudok mit tenni a lassabb géppel. Az előzetes megfigyeléseim és kalkulációim szerint a gokart, amibe ülnöm kell, 5-6 tizeddel lesz lassabb körönként a Kartplanet gépétől. A lényeg, ha képes vagyok körönként kevesebb, mint 3 tizedet kapni Matestől, akkor neccesen, de megnyerhetjük a versenyt.

A pályán végig motiváltam magam a 70 perc alatt, miközben láttam, hogy Vrana növeli az előnyét a kiállása előtt. Az ötperces bokszutcazárás előtt állt ki és 5 másodperccel elém ért vissza. Vagyis megcsinálta, nem volt elég a sebességem, nem tudtam átlépni azt a 3 tizedes határt, amire szükségem lett volna. A versenyt leintették, vége. Vagyis csak azt hittem, hogy nem csináltam meg, amit kellett.

Emlékeztek még a két perces cserékre, amiknek a bokszkiállásos köröknek kellett lennie? 2’00,6-2’00,7-eket is csináltunk, meg 2:01-eket. A legutolsó gokartcserénél, amikor én ültem be Krisztián helyett, viszont 2 perc 7 másodperc fölötti volt az időnk. Rosszkor indított el Tibi a bokszból, 7 másodperccel a célidő fölött voltunk és a leintésnél 6 másodperccel kaptunk ki a Kartplanettől. Valójában a mérés kezdéséről maradt le Tibi, mert nem látta, amikor kitették a táblát Krisznek. Én 0,2 másodpercet vagy egy kicsit többet kaptam átlagosan Matestől, viszont 7 másodpercet már a bokszból kijövet odaajándékoztunk. Természetesen nem haragszunk Tibire és nélküle nem is jöttünk volna el, nem azért írtam le a történetet és annak okát, ahogyan elveszítettük a versenyt. Csak arra akartam felhívni a figyelmet és tényszerű lenni, hogy nem pusztán megszorongattuk a helyi Kartplanetet, nem csak egy hihetetlenül szoros versenyt teljesítettünk velük, amikor 7 óra után csak pár másodperc döntött, hanem megnyerhettük volna a versenyt, amit egy hiba miatt veszítettünk el a bokszban.

A díjkiosztón megkaptam a leggyorsabb körért járó különdíjat, aminek nagyon örültem, főleg azért mert minden topcsapatból mentünk ugyanazzal a géppel, ráadásul egymás után, így ez is egy kiegyenlített verseny volt, amit 0,023 másodperccel nyertem meg Lukas Englickyvel szemben. Nem egy olyan, hogy valaki közülünk ment egy, a többitől sokkal gyorsabb géppel, a toppilóták meg tizedekkel lassabb gokartokkal szálltak harcba ez ellen a kör ellen. Ahogyan a második helynek is örülünk, annak tudatában, hogy még a harmadik helyezett Young&Wild is nagyon erős volt. Én a magam részéről örülök, hogy Fényes Tiborral és Barna Krisztiánnal visszatérhettem Prágába, ezúttal egy endurance versenyre. Nem mellesleg a Hungry Hungariensnek mint endurance csapatnak ez az eddigi legjobb külföldi eredménye! Ez a pálya továbbra is nagy kedvenc! Ahogyan az itteni szervezőket és versenyzőket is kedveljük.